Ha néha, néha bús vagyok

Ha néha, néha bús vagyok És szívemben ellankadok,

1. Ha néha, néha bús vagyok És szívemben ellankadok, Hol ott a földi gondokon kesergni nincs okom. Ha már az Úr elé megyek és kérek tőle új szívet, mert földi bánat és keserv A mennyből nem eredt.

2. A Megváltóra gondolok, Ki minket arra oktatott, Hogy ne aggódjunk, mert Atyánk Gondot visel reánk. Ekkor eszembe jut nekem, Egy kedves lelki énekem És éneklem ezt csendesen, De mindig édesen.

3. Majd egyre hangosabb lesz ez, Míg szívem tűzzel telve lesz, S elmémet fény borítja át elűzve a homályt. Ím, látom Jézust, üdvömet, A mennyben örök részemet És bú helyet a lelkem most Örömtől áradoz.

Home