Fehér fényben, fehér ruhában
Fehér fényben, fehér ruhában
Egy férfi jár én előttem.
Vezet, vezet kezem kezében.
Föl a magányos hegyekre.
Az ember arcok ködbe veszve,
Ketten vagyunk a bérceken.
Kézen fogva vezet a Mester,
És én csak egyre követem.
Lehevertem illatos fűre,
Oázis meleg szelében.
Elálmodoztam rózsás felhőkön,
Távol dalol zsongó népem.
De kezét homlokomra tette
S megnyitá álmodó szemem.
Előre mutatott a Mester
És én csak egyre követtem.
Elértem a hegyek tövébe
És elindultam fel nyomába.
Dideregtem a szirti szélben
S szikla vérezte meg lábam.
Ha megálltam szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
Rajta kívül nem láttam senkit,
Csak néztem s tovább követtem.
Járok magányos hegytetőkön,
Csodálatos szírt honában
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben és ruhában.
Léptünk alatt fehér virágok.
Serkennek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
Én örökké Őt követem.
Home