Megtaláltál, mikor a bűnbe vesztem
Megtaláltál, mikor a bűnbe vesztem,
Idegen oltáron áldoztam én.
Már roskadoztam, reménytelen voltam,
Mert vállaimat nyomta bűnteher.
A föld porából kegyelemre hoztál,
Hogy szeretettel engem felruházz.
És átkarolva emlékszek, így szoltál:
„A szeretetem, íme, gyógyír már.”
Ma szorgalommal visz feléd az utam,
Kevés idő s a célhoz jutok én.
A győzelemnek ajtaján belépek,
Az ajtón melynek neve: Golgota.
Ha néha földre húz a kereszt súlya
És száz veszéllyel szinte küzdök én,
Akkor is hálát zeng a szívem húrja,
Mert számomra a kegyelmed elég.
Home