Édenben az embert Isten elé tette két nagy
Édenben az embert Isten elé tette két nagy fának,
1. Édenben az embert Isten elé tette két nagy fának,
Élet s tudás fája volt ez, állt az Úrnak s a Sátánnak.
2. Életfa a középpontja Isten örök, nagy tervének,
Melyben jelzi, hogy Krisztusban éltet kínál mindenkinek.
3. Itt állott a tudás fája, s jelenléte intőn tanít;
Rút halál az ember sorsa, ha erről a fáról szakít.
4. Élet-fáról, hogyha enne, Istent magát öltözné fel,
S kősziklává formálódva Isten tervét végezné el.
5. Ki a tudás fájáról vesz: Sátán felé viszi az út;
Bűn s halálnak nyit ő ezzel Isten terve ellen kaput.
6. Jelzi e fa, hogy csak Isten éltünk teljes, s jó forrása,
S halál mérgét árasztja ránk, jó és gonosz tudás fája.
7. Az ismeret, csak halált hoz, gonosznak, vagy jónak lássék,
Mert Istenen kívül minden sátáni és vesztő szándék.
8. Nemcsak gonosz, de a jó is, Krisztusnak mind ellene mond,
Nemcsak a rossz ismerete, látszat jó is ellene ront.
9. Taníts téged érintenünk, Urunk, minket csak te tölts be.
Jót, vagy gonoszt ne érintsünk, s bármit, mi nem tőled jönne.
Home