Én lelkem zengjél szépen
1. Én lelkem zengjél szépen, hadd szálljon háladal;
Az Úr hatalmát áldjad, ki néked jót akar.
Ó! végtelen nagy Isten, kit minden lény dicsér,
A szívem szolgál néked míg itt e földön él!
2. Mily boldog az, ki látja a Jákób Istenét,
Ki kegyelmére bízza a lelkét, életét;
Mert annak örök része a jó, mit Isten ád;
Szent oltalmában élni, mily öröm, boldogság!
3. Az Istené az erő, mely mindent létrehoz,
És amit megteremtett, ó! mily csodálatos:
A mennybolt és a tenger, a szép csillagvilág,
Az ember és az állat, a fű fa és virág.
4. Mily nagy a bölcsessége, és senkit meg nem csal,
Hisz minden benne bízót Ő védelmében tart.
Az Úr a szavát állja, mit ígért, mind meglesz,
És minden lépésében Ő igazságot tesz.
5. Az özvegyet és árvát Ő számon tartja mind,
A bánatosnak, búsnak, Ő törli könnyeit,
Az ige szerint megtart, átsegít sok bajon,
Mert Ő az erő áldás, s a vészben oltalom.
6. A lelki, testi vaknak Ő biztos támasza,
A gyönge elesettnek Ő erős gyámola.
A keskeny úton járó, ki őt nem hagyja el,
Ha Jézus ismét eljő, majd nyugodalmat lel.
7. Ő elhagyottat, árvát szent oltalmába vesz,
S a jövevénynek mindnek nagy örömére tesz.
De gyűlölője sorsa a második halál,
És amint meg van írva, a gyehennára száll.
8. Én gyarló, parány porszem, Ő hallhatatlanság;
Ó! hogyan zengjem lényét én hervadó virág?
De érte élek így is s a menny lesz otthonom,
Végy dicséretet, hálát én Uram, alkotóm!
Home