Sok szegény szívnek reménye

1. Sok szegény szívnek reménye, aranyló napsugár,

Az Úr csodás szeretete betölti szívem már.

Az árny, az éj mily félve fut, ha felragyog a nap;

A síró szív feledve bút, örömre dalra kap.

Refr.

Ó, isteni mély szeretet, mily régi kút, ad hűs vizet,

Értem fakad, érted fakad, s magához von mindnyájunkat.

2. Midőn az égi szeretet ott a kereszten fenn

Az éjbe fénysugárt vetett, felébredt a szívem.

S mert tudom, hogy Ő halálig szeretett engemet,

A neve dicséretére átadtam a szívemet.

3. Az én napom, mely fényivel szívemnek üdvöt ad,

Az Úr Jézus, Immánuel, s örökre ő marad.

Már itt a bánat völgyében, csak őt dicséri szám,

S örökre ott, a mennybe fenn, hol arca néz reám.

Home