Az írás széjjeltépve, és már szabad vagyok

1. Az írás széjjeltépve, és már szabad vagyok.

Az Ő kiontott vére oly nagy árat adott.

Én élek, mert Ő szenvedett, s a keserű halálba

Ím értem süllyedett.

2. Én nem mondhatok mást el, hogy jött egy áldozat,

Ki átokfára ment fel, és szenvedett sokat.

A bűnöm vette teljesen, s nem nyomja lelkem most már

Még egy porszemnyi sem.

3. Az őt átszögező szeg ím, széttépte nekem

A napról napra terhesb adósság-levelem.

Ő értem ontott drága vért, s szent szíve szenvedése

Jó váltság mindenért.

4, Ha önmagamra, nézek jön félés, fájdalom,

De ha az Úrra nézek felmagasztaltatom.

Örvend megváltott szellemem, hogy Krisztus vére által

Igaz s boldog lehet.

5. Az Ő sebeit nézem, és áldom éj s napon,

Hogy Ő váltságot szerzett, s én így megtartatom.

A küzdelem áldott legyen, és az ő fájdalmáért

Néki hódol szívem.

Home