Fel, mert az irgalom percei múlnak

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, életünk, mint folyam árja siet,
Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak s elfogad összetört, árva szívet:
Az Úr ma még vár, de úgy alkonyul már, nőnek az árnyak, ím későre jár.

2. Lankadni nincs idő életnek útján, vészben is járni és vállalni kell.
Könny pereg porbahullt perceink múltán, restek a pálmát nem érhetik el.
Éj lesz s ha leszáll, minden munka megáll, drága a pillanat, jő a halál.

3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, mint akit távoli otthona hív.
Fel, haza, zord úton hű útitársról, Krisztusról zengjen az ének, a szív.
Itt annyi a vész, de ha fölfelé néz, várja a vándort a mennyei rész.

4. Irgalmas Krisztusunk, járj velünk, kérünk, áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj.
Támad az ellenség, nélküled végünk, ám a te hű kezed el sose hagy.
Így szívünk se fél, fénylik távol a cél, s ránk örök országod hajnala kél!

Home





Next song