Az én időm, mint a szép nyár, menten eljár
1. Az én időm, mint a szép nyár, menten eljár,
És eljő a hosszú tél; ámde az Úr szebb tavaszra
Feltámasztja azt, ki benne hisz, remél.
2. Nem lehet hát veszteg állnom, mert az álom
Elnyomhatja lelkemet. A szövétnek lánggal égjen,
Legyünk ébren, az Úr még ma itt lehet.
3. Adj erőt, ha a kísértet harcra késztet;
Védj Uram, ha tőrbe csal. Légy pajzsom,
Úgy le nem ver semmi fegyver és enyém a diadal.
4. Add Uram, hát megfontolnom földi sorsom
És eszembe hadd vegyem: mily rövid e földi élet
S az ítélet mily váratlan itt terem.
Home