Testvérek, menjünk bátran
Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt a menny felé sietni,
Nem állva meg pihenni a boldog cél előtt.
A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az;
Ki elhívott vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, most véle s benne bízva
Arcát ki-ki fordítsa a szent város felé.
Ó-emberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom;
Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton.
A láthatót ne bánd, csak rázd le, mi kötözne:
Hadd törjön éned össze, menvén halálon át.
Zarándok módra járva legyen kezünk üres;
Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ, mi tőle el se kérjük,
Kevéssel is beérjük, bennünket gond se bánt.
Az út el van hagyatva, borítja sok tövis;
Nehéz emelni rajta még a keresztet is.
De egy út van csupán, így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, hű Mesterünk után.
Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek;
Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg.
De aki ránk figyel, víg énekünket hallja.
Szent reménység sugallja, mit ajkunk énekel.
Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős;
Hordjuk, emeljük, önként, kin gyöngesége győz.
Tartsunk jól össze hát, tudjuk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni e földi élten át.
Menjünk vígan sietve, az Úr már oly közel;
Nap megy napot követve s tudjuk, hamar jön el.
Csak még egy kis tűrés! Ha őt híven követjük:
A láncot mind levetjük és vár az égi rész.
Home