Én Uram, titkod már enyém

Én Uram, titkod már enyém: meghaltam veled együtt én!

Már nem kell más út, más erő, így vagyok mindennap győző.

Már enyém is a keresztfád, szívemben fénye napsugár.

Teveled – vallom meghaltam, így világ nem úr már rajtam!

Én, amint meghaltam veled, bűntől a szívem szabad lett.

Nem kell már nékem a világ és benne a sok hiúság!

Már veled oly jó énnekem, a hegyen álló kereszten.

Életed, erőd már enyém, teveled eggyé lettem én!

Mivel legyőzted az ellent, hatalma bűnbe már nem ejt!

Így benned győzök már én is! Nincs erőm, erőd győz mégis!

Győzelmem a te győzelmed! Érettem áll a kereszted.

Lábnyomod az én ösvényem míg égi hazám elérem.

Elhiszem: veled haltam én! Halálod értelme enyém!

Mélyebben mutasd meg nekem, test rabja éltem ne legyen!

Vágyom én győzni, amint te! Így veled lenni a mennyben.

Itt lenn kereszt a sorsom, ott fenn a trónban osztozom.

Home