Bocsásd meg Úr Isten, ifjúságomnak vétkét.
Bocsásd meg Úr Isten, ifjúságomnak vétkét.
Bocsásd meg Úr Isten, ifjúságomnak vétkét.
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét:
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét.
Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben;
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
Akar esni kétségben.
Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mer elődbe menni.
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
Színed igen rettegi.
Semmije sincs pedig mivel elődbe menjen,
Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen
Nagy alázatosan, méltó haragodban
Tégedet engeszteljen.
Bátorítsad Uram azért bíztató szóddal!
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Inkább hadd dicsérjen e földön éltében
Szép magasztalásokkal.
Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,
Amennél több vétkünk nékünk elengedtetik
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben
Te irgalmad tündöklik.
Térj azért én lelkem kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám hozzá fogad, csak reá hagyd magad:
Igen irgalmas Úr ez.
Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne
Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.
Áldott az Ő neve örökké mennyekben,
Ki már megkegyelmeze.
Éneklem ezeket elkeseredett szívvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre Szentlelkével,
Tétova bujdosván, bűnömön bánkódván,
Tusakodván ördöggel.
Home