Uram, te jelentsd ki nekem magadat

Uram, te jelentsd ki nekem magadat

Uram, te jelentsd ki nekem magadat, a testem teljesen ismernem add;
Hatékony kegyelmed bennem éljen, hogy porig hajoljon gőgös énem.
Győzelmes életre vágyik szívem, mégis mily gyenge így most az éltem;
Elhagyni bűnt erőm nincsen nekem s jót tenni így vagyok én képtelen.

Bensőmben igénylem én az Urat, de éltem nyomán csak undor fakad;
Változni nem tudok, bár akarok, átoktól nyűgözött ember vagyok.
A törvény mutatja bűnöm, hogy él s kötöz a bűntörvény, gyötrő kötél.
Szabadság – ezért küzd kínzott szívem, de lelkem nyugtát így nem lelhetem.

Oly sokszor elbukom és felkelek, oldódom és csődbe ismét megyek;
Győzelmet várok, de hátrálgatok, szomorú vereség, mit siratok.
A bűnnek eladva úgy igazán, erőtlen vergődöm nap-nap után;
Semmi jó nincsen a hústestemben, sötét és bűnteljes bennem minden.

Csak részben ismerem most én magam s megvallom, itt állok gyámoltalan;
Oly furcsa természet ez az enyém és egész életem romlott, szegény.
Körmönfont énemben csak csalódok s hústesti erőmben meg nem állok.
Bizalmam, reményem már ezután Krisztusban, az Úrban marad csupán.

A kereszthalálra magam adom, hadd legyen Krisztusom a támaszom
Az Ő szent Szelleme hadd töltsön meg, és hozzá illesztve én így legyek.
Halála működjön bennem nagyon: naponta mélyebbre hatni hagyom;
Hagyom, hogy önmagam pusztuljak el s rajtam át élete törhessen fel.

Ó! milyen keserű az esetem! Szabaddá ki teszi romlott szívem?
Haláltól ki ment meg itt engemet? S győzelmes életre ki is vezet?
Úr Jézus ontotta vérét értem, ezzel most szentségem Ő lett nékem;
Én őt úgy fogadom, mint éltemet s élete felettébb részemmé lett.

Teljesen megszentelt most így vagyok s énemtől független, rá hallgatok;
Szégyent így sohasem érez szívem, mikor az Úr elé megyek híven.
Ó! milyen felemelt most az éltem! Kegyelmet hit által ad Ő nékem.
Hála az Úrnak, hogy meghallgatott, s általa teljesen szabad vagyok.

Home