Én lelkem áldjad Istent
Én lelkem áldjad Istent és dicsérd drága szent nevét,
És számon tartsd, hogy itt lent mily áldást hullat rád az ég.
Ő hordta bűnöd terhét és nagy gyöngeséged
És érted adva éltét szent oltalmába vett.
A lelked sasként szárnyal és élted megújul:
Az Úr tesz törvényt majdan s az ősrossz elpusztul.
Megismertette vélünk nagy irgalmasságát az Úr;
Szent oltalmában élünk és jóságának árja hull.
A bűnöst el nem hagyja, mert szív szerint ítél
És irgalmának napja csak áldást hintve kél.
A megbocsátó jóság a mélyből felemel
És bűneinknek árját a tenger nyeli el.
Mint gyermekének atyja, az Isten nékünk megbocsát
S hogy éljünk, értünk adta az üdvösségnek zálogát.
Ő tudja, hogy mily gyarlók, mily porszemek vagyunk;
Mint sárgult őszi lombok mind hullunk, hervadunk;
Az életünk e földön oly könnyedén elszáll,
Mint játszi röpke szellő, mely gyorsan messze jár.
Mily irgalommal teljes mi megtartó nagy Istenünk,
Mert szent karjába felvesz és így tesz jóra jót velünk.
S ki féli most és áldja az Úr örök nevét,
Azt üdvösségre várja a menny, a fényes ég.
Te angyalkar zengd ott fent az Úr dicsőségét,
Én lelkem áldjad Istent és hirdesd szent nevét.
Home