A gecsemánei kertből a Golgotára fel

Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:

E keskeny út a mennybe visz,

Még ha nő is rajt zord tövis.

Mert szánt és irgalma vonta: a Mester arra ment

S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő a szent.

E keskeny út a mennybe visz,

Még ha nő is rajt zord tövis.

Ó, égi áldozat mélye! Úgy látta elveszünk,

S hulló drága vére lett üdvünk, életünk.

E keskeny út a mennybe visz,

Még ha nő is rajt zord tövis.

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös elveszett!

Ott békét adnak néked a vérző mély sebek.

E keskeny út a mennybe visz,

Még ha nő is rajt zord tövis.

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,

Fenn zengik majd a népek a Bárány székinél,

Ki mindent, ím, elvégezett,

Ment az úton és vérezett.

Home