Fölkelt immár a szép hold
Fölkelt immár a szép hold,
A csillagezres égbolt
Oly tisztán tündököl;
Az erdő áll sötéten
S fehér köd künn a réten
Csodásan száll a légbe föl.
2. Mély csend borult a földre
S mit alkony leple föd be,
Meghitten integet;
Mint nyájas, tiszta hajlék,
Hol nappalodnak terhét
Kialhatod, feledheted.
3. Nem látod-é a holdat?
Fél arca int, mosolyg csak,
Pedig kerek egész.
Van sok, mit az ember
Nem lát jól földi szemmel
És oktalan nevetni kész.
4. Mint gyenge földi férgek
Kik bűn útjára tértek
Mi nem sokat tudunk;
Sok csalfa képet űzünk,
Sok furfangot kifőzünk
S a céltól csak messzebb jutunk.
5. Ó! add, üdvöd keressük
Ne a múlandót lessük
Ne kössön fénye meg;
Hagyj egyszerűvé válni
S előtted élni, járni,
Mint vidám, boldog gyermekek.
6. Pihenjünk le mind szépen
Az Isten szent nevében
Hűs van, lement a nap.
Bocsásd meg bűneinket
Pihenni engedj minket
S betegnek enyhet, álmot adj!
Home