Szomorkodva jártam

Szomorkodva jártam, reménység nélkül, csüggedten,

Míg meg nem talált engem Istenem.

Azon a nagy napon, mikor megismertem Őt,

Szívembe békesség költözött

Él az Úr (él az Úr)!

Tudom már, örökké él az Úr!

Azóta minden más, nem vagyok többé egyedül,

Az Ő igája édes, és könnyű,

Mert a viharos tengeren, velem hajózik Mesterem,

Szavára szélvész, zúgó ár megpihen.

Hálával nyugszom el, és dicsőítve ébredek,

Az Úr Szent Szelleme szabaddá tett

És egyre várom a pillanatot, mikor visszajön és meglátom Őt

És ott leszek mindörökre színe előtt.

Home