Hányszor van, hogy terveidhez nincs elég erőd,
Hányszor van, hogy elbukol pont a cél előtt
Hányszor van, hogy megbántod azt, kit szerettél
Sajnálkozva egyre mondod: erről nem tehettél.
Egyedül gyönge vagyok, egyedül elbukom
De ha mellettem állsz, ha nyújtod kezed,
Ha bátorítod gyermeked
Ha elfogadod az életemet úgy, ahogy van, Istenem
Akkor lesz majd erőm, ha elbukom is
Felállni és menni tovább
Akkor megértem majd, hogy magam vagyok
S tanácsot adsz, mint jó barát.