A szívem csupa bánat

1. A szívem csupa bánat, oly magányos vagyok.
Az emberekben csalódtam, és bízni nem tudok.
Ezt elmondtam hű Uramnak, a menedék Ő volt,
Vártam csendben a választ, és Ő szólt:
„Én is voltam magányos, tűrtem megvetést.
A Golgotán érted vállaltam minden szenvedést.
Ne csüggedj el, barátom, rád is ragyog a fény,
Vedd fel keresztedet úgy, ahogyan én.”

2. Az Úrnak sokszor mondtam, hogy mindent megteszek,
A gazdagságom, hírnevem, legyen mind a Tied.
Fáradoztam az ügyedért, de nem értékeled,
Igédből így hangzik a felelet:
„Elhagytam érted önként a mennynek trónusát,
Mint ember, úgy vállaltam érted a kereszthalált.
És mindezt azért tetem, mert szeretlek nagyon,
Vedd fel kereszted, kövess utamon!”

3. Szeretnék élni tisztán és feddhetetlenül,
De olyan sokszor elbukom, a jó nem sikerül.
Újból Jézushoz megyek, éltem hozzá viszem,
Hallom hangját, ahogy szól csendesen:
„Ismerlek jól és látom a gyengeséged,
A megoldatlan problémákban mindig segítek.
Veled van jó kegyelmem, csak bátran jöjj velem,
Nehéz keresztedet majd én viszem.”

Home