Siess, hívő, a mezőre

Siess, hívő, a mezőre, érett a kalász!
A szellő is azt susogja: itt az aratás!
Fend a kaszád, dűljön a rend! hív a napsugár,
Siess, arass, amíg tart a nyár!

Nézd, mi szép az aranyszínű sík mező,
Isten jóságát, s kegyelmét hirdető!
Hála fakadjon és hő ima ajkadon!
Ím a Mester vár, siess, mondd:
Uram, itt vagyok!
Nézd, aranykalászok ringnak szerteszét,
Magasztalva ejtsd az Úrnak szent nevét!
Hála fakadjon és hő ima ajkadon!
Mondd a Mesternek:
Íme lásd, Uram, aratok!

Minden kéve ég jutalma, nem sár, nem göröngy,
Minden kéve maggal telve csillog, mint a gyöngy.
Siess tehát a mezőre, mert az óra múl
És ha késel, mit szól majd az Úr?!

Siess, arass, míg utolsó perced nem ver s üt
Míg a mező érett kalászt ringat mindenütt!
Még sok kéve bekötetlen s kuszáltan hever,
Siess, hívő, mert az Úr figyel!

Home