Mint sasszárnyon biztosan szállok
Mint sasszárnyon biztosan szállok,
Mind feljebb a végtelenig!
Nem vonzanak gyermeki álmok:
A sasszárny a Krisztus-i hit.
Ó, hívnak a szent messzeségek,
Fel kell jutnom a magasba!
Csak vígy erős szárny egyre feljebb,
Föl mennyei szép honomba!
E szárny féltő árnyéka védett,
A menhelyem volt szüntelen,
Nem hagyta a bősz ellenséget,
Hogy ártson, ha jött ellenem.
E szárny lebegett oltalomként
És édes volt a nyugalom;
Ha reggel a nap újra felkélt,
Én láttam, hogy fenn van a hon.
Mint sasszárnyon, biztosan szállok,
Már nincs messze az égi hon.
A gyöngykapun átlépni vágyok,
A szent megnyugvást áhítom!
Ó, kezdődjél már örök élet,
A lét melyről az ige szól!
Csak vígy erős szárny egyre feljebb,
Jól van ahogy te hordozol!
Home