Tavaszi napfényben

Tavaszi napfényben, tündöklő szépségben,

Gyönyörű madárdal hangzik a légűrben.

Elment a fehér hó, a téli takaró.

Gyönyörű zöld ruhát kapott a láthatár.

Eljött már a kikelet, a hideg tél engedett,

Egy szavára a nagy Alkotónak.

Bizonyítja a tavasz, hogy az Úr szent és igaz,

Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Tavaszi napfényben, tündöklő szépségben,

Áldom Megváltómat, ki dicsőn feltámadt.

A tavasz melege szívembe érkeze,

A bűn rideg ködét kegyelme elűzte.

Szívemben is nagy tél volt, a zord hideg úgy tombolt,

Ám de jött az áldott kikelet.

Feltámadt hős dics neked, Ki adtál új életet,

Áldva legyen mindörökké nagy neved!

Tavaszi napfényben, tündöklő szépségben,

A szívem kesereg azon lelkek felett,

Kiknek szívében még tombol a hideg tél,

Nincs bennük új élet, rabságban szenvednek.

Drága lélek figyelj fel, a tavasszal ébredj fel,

Mért pusztulnál nyomorultul bűnben?

Jézus érted szenvedett, nála nyerhetsz kegyelmet.

Ha hozzá jössz biztos az üdvösséged.

Home