Uram, mennyi szenvedés

1. Uram, mennyi szenvedés a sorsa földi embernek!

Könnyeink a kínjainkkal ostromolják egedet.

Borongós, szűk halálvölgyben keressük a keresztet,

De csak sírok, romok vannak!

Ne vond meg kegyelmed.

2. Uram, ki az okozója keservünknek, sebünknek?

Be kell látnunk magunk vétkét: mi okoztuk ezeket.

Bűnre mind csak bűnt halmoztunk: ittuk mérgek poharát.

Betelt lelkünk, fogadj vissza!

Fordítsd hozzánk orcád!

3. Tudjuk, Veled találkozni keresztedet rendelted.

Bús világunk annyi kínja járta át a lelkedet.

Érthetetlen számunkra, hogy miként vonsz ki sorsunkból;

Annyit mégis tudhatunk már:

Isten hozzánk hajol!

4. Meddig tűröd, Uram Isten ezt a gonosz világot?

Mennyi van még harsonádig, mikor kel fel, aki holt?

Gyökerestől irtsd ki, Isten, nyomorunknak okait.

Igazság és kegyelem lesz,

Ami helyreállít.

Home