1. A lenyugvó nap imádságra ihlet,
És nem rettegtet az éj.
A vágyteli szív mindjárt megnyugvást lel,
A hit biztat, hogy „Ne félj!”
Az ég csillagtengerén át
Hitszemünk a mennyekbe lát,
S álmunk így szép, hisz csak pillanat még
És látjuk a szép hazát!
2. Ott feledés vár minden sóhajunkra,
És észbe sem jut mi fájt!
De fennmarad majd, hogy az üdvünk Ura,
A jöttünkre mennyit várt!
Mély álmunkból Megváltónk költ
S már nem köt a bűnnel telt föld!
A szép, örök nap imádságra ihlet,
S a menny békéje betölt!