Világosság, ki e földre jöttél
1. Világosság, ki e földre jöttél,
Terjeszd fényedet;
Hadd múljék e világ köde
S nyerjenek fényt mindenek!
Jöjj le, kérünk s légy Te vélünk,
Míg e föld minden határa
Fényeddel át nem lesz járva.
2. Lelkünk addig éj borítja,
Míg fel nem támad napod,
Mely a homályt kiszorítja
S míg a szívet nem lakod.
Jöjj hát napom, általadom
A szívemet, jöjj fel benne!
Fénykedjék dicsőségedre.
3. Ó, mily áldás lesz az, hogyha
Napod egünkön ragyog
S onnan le nem tűnik soha,
Sorsunk Te igazgatod.
És ha talán éltünk során
Itt-ott vészfelhő támadna,
Fényed – tudom – eloszlatja.
4. Te vagy lábunk; szövétneke,
Ösvényünknek világa,
Hogy komor gondok éjjele
Hitutunk el ne állja.
Légy hát vélünk
Tovább s kérünk
Igazgassad lépteinket,
Míg a mennybe juttatsz minket!
Home