1. Szenvedésed, Uram, felejthet-len
Annak, ki üdvöt talált.
Szívünk nagyobb hálával lesz telten,
Ha szemléljük e csodát.
Lelkünk szenvedésed táplálja csak,
Füleink szebbet sohse halljanak;
Add mindennap éreznem.
Hogy szebb és szebb vagy nekem.
2. Beteg és szűkölködő a lelkem,
Sebeidhez sietek,
Mert én annak rejtekében leltem
Békét, vigaszt, örömet;
Engedd, hittel keresztedre nézni,
Szenvedésedet folyton szemlélni!
Hogy ez legyen vigaszom
E zarándok-utamon.