Mikor mondtad: „Légyen!”

1. Mikor mondtad: „Légyen!”,

Előállt az ég

És a föld egészen,

Úgy, mint szólt Igéd.

A Te nagy erődet,

Nagy hatalmadat

Vallja minden műved,

Alkotójuk vagy.

2. Mégsem e nagy művek

Azok voltaképp,

Mik vonják a szívet, Urunk,

Te feléd; de földre szállásod

Emberré léted, földön járásod,

Kínszenvedésed.

3. Éled a mi lelkünk,

Szívünk örvendez,

Ha arra tekintünk,

Aki úgy szeret;

Ki megostorozva,

Oly készségesen

Érettünk vért onta

S a halálba ment.

Home