Mikor Jézus sírjából föltámadt

1. Mikor Jézus sírjából föltámadt

Megjelent övéinek.

Hangja felénk szívek felé áradt:

Békesség legyen néktek!

Bárcsak mi is látnánk Megváltónkat,

S hallhatnánk e békét adó szókat…

Jézus, légy hát közöttünk,

Békességed add nékünk!

2. Akik érte bánkódnak és sírnak

S ajkukról jő bús panasz,

Csüggedőknek, akik benne bíznak,

Békét ád ő és vigaszt.

Ha ezt hallja: „Uram, maradj nálunk!

– Szívesen megteszi kívánságunk

Megáldja a kenyerünk,

Ebben őrá ismerünk.

3. Mikor tanítványi nem is várták,

Zárt ajtón át megjelent.

Sebhelyeit mindnyájan meglátták,

Szólítá a hitetlent.

Boldog, ki valóságban szemléli,

De boldogabb, ki hitben átéli,

S szól az egykor hitetlen:

„Én Uram, én Istenem!”

4. Máskor, mint a Genezáret-tónál,

Megvizsgálja szívünket,

Nyájas szava gyengéden megdorgál:

„Mondd, szeretsz-é engemet!?”

Boldog, ki bűnéből sírva ébred.

S ezt mondja: „Uram, szeretlek téged!”

Annak az Úr megbocsát,

S rábízza a szent munkát.

Home