1. Hová lett az ártatlanság,
Az első boldog élet?
Nincs már a szívben tisztaság,
Szégyenpír lángja éget!
Az Édenkertje nem virul,
A bűn naponként megújul…
Az ember bűnössé lett.
2. Az ember üdve elveszett.
Hajlott a sátánszóra;
A nagy kísértés közepett'
Már nem volt kész a jóra!
A bűn gyümölcsét elvette,
Az üdvét, éltét rátette,
Így lett sötét ez óra.
3. Ó, hol vagy!? ekképp szólt az Úr,
– Mondd, miért rejtőztél el?
… A bűn, mint tőr, a szívbe szúr,
Ne játssz ily nagy veszéllyel!
Lásd, Isten ellen vétettél;
Ha bűnben élsz, úgy elvesztél,
Jöjj hozzá, ó, ne késs el!
4. Az Isten elől futni kár,
Mert utad nyilván látja …
Jöjj hát hozzá, hisz egyre vár!
– Áldott keze kitárva.
Az ő irgalma végtelen,
Jósága megmérhetetlen:
Jöjj, bűneid megbánva!