Ím, a tenger zöld tükrébe

1. Ím, a tenger zöld tükrébe
Pompás fénnyel száll a nap,
És az éj csendes sötétje
Lassan eljő ezalatt.
Int felém az est homálya,
Nappalom az éjbe száll,
De a csillag ezt ragyogja:
Az örök hon vár reám.

2. Az elfáradt vándor vágyva
Sóhajtoz az est felé,
Mind közelb van égi célja,
Munkáját bevégezé.
Sok tövissel hintett úton
Szívem egy vigaszt talál,
Egy tudat vezérel folyton,
Hogy a menny az én hazám.

3. A hajós, ha ellankadva
Estére a révbe ér,
Szól vidáman és ujjongva:
Szép szülőföld, üdvözlégy!
A keresztyén hithűséggel
Ha az égi révbe száll,
Így kiált fel nagy örömmel:
Otthonomba lépek már!

4. Égi otthon, szent valóság,
Mikor látlak tégedet?
Csak te vagy az üdvös ország,
Hol nem látni könnyeket.
Csillag-ezrek fényessége
Biztatóan hinti rám:
Hajlékodban vár a béke,
Üdvözlégy örök hazám!

Home