Ha az alkony mély csendjében

1. Ha az alkony mély csendjében

Eltűnik a napsugár,

A szívemben sokszor érzem:

Az Úr hálaszómra vár.

Ki a napot fönn az égen

Csodás módon hordozza,

Nekem is Ő a vezérem,

Lelkemet Ő gondozza.

2. Atyám, te leghűségesebb,

Nézz reám, ím itt vagyok…

Elmúlhatnak bár előtted

Nap, hold és a csillagok;

De te mindig szeretsz engem.

Mint atya a gyermekét.

Te vagy az én menedékem,

Erős karod gondoz, véd!

3. Éreztem a mai napon

Áldott Lelked fuvalmát,

Szent Igédben dúsgazdagon

Hintette rám áldását.

Megvallom most mégis néked,

Hogy vétkeztem én megint,

Nem szolgáltam dicsőséged

Szent akaratod szerint.

4. Atyám, bocsásd meg sok bűnöm,

Esdek szent orcád előtt;

Kérni tőled meg nem szűnőm

A segítő új erőt.

Úgy szeretnék mindenekben

Eljárni, mint kívánod,

Mégis sokszor azt cselekszem,

Amit újra megbánok.

5. Néha érzem, hogy a szívem

Olyan hideg, mint a jég,

És a legjobb törekvésem,

Buzgóságom sem elég.

Ilyenkor az égre nézek,

És új erő árad rám;

Megbocsátsz, ha hittel kérlek,

Mert te szeretsz, jó Atyám.

Home