Egy az, akiben mi élünk

1. Egy az, akiben mi élünk,

Ki halált szenvedett miértünk

S vérével megváltott minket.

Szenvedés embere, Neked

Ajánljuk testünket s lelkünket,

Sebeidben adj nyughelyet.

Ó, fogadj minket fel,

Díszedre készítsd el Gyermekidet;

Ó, el ne vedd Kegyelmedet!

Ne rejtsd el tőlünk szívedet.

2. Nem mi választottunk Téged,

Te szántál nekünk üdvösséget

Kegyelmedből – idők előtt!

Saját erőnk gyarló, semmi

És senki jót nem képes tenni,

Ha tőled nem nyerne erőt,

Az ész nem üdvösség,

De lelki szegénység

Visz a mennybe;

Ki Tied lett, Téged követi

S dicsően hordja szégyened.

3. Nézz a sok mill'jó pogányra,

Hogyan tapogatnak homályba',

Országodtól távol nagyon.

Századok, ezredek múlnak

És ők mégsem világosulnak,

Mert nincsen evangélium!

Igazság fénye jöjj,

Itt az idő, kelj föl!

Jézus Krisztus menj előttünk,

Csináld utunk,

A kapukat nyisd fel, Urunk!

Home