1. Nagy vággyal vágytad elkölteni,
Uram, a végső vacsorát.
Tanítványid közt eltölteni
A búcsú meghitt óráját.
Mint édes méz, úgy csörgedezett
Az élet minden igédből,
És kisugárzott szereteted
Feléjük minden tettedből.
2. Nagy szereteted erősebb volt,
Mint a gyötrelmes kínhalál.
Ez késztetett, hogy elhagyd trónod,
S még meghalni is kész voltál.
Megremeg minden színed előtt,
S te mégis sírba szállottál.
Bár mindeneknek te adsz erőt,
Mégis szeretve meghaltál.