1. Mondd, szívem, hát, Dávid szavát:
Mily jó Uram beszéded!
Úgy nyerhetek Csak életet,
Ha intő szavad megfedd.
A földi kincs maholnap nincs,
De megmarad végzésed.
Föld és az ég Mind semmiség,
Ám örök szent beszéded.
2. Ez oly pöröly, Mely összetör
S meglágyít kemény szívet:
De ő maga Ali, mint szikla,
Áll vihart, ezredévet.
Ó, hadd legyen Szavad nekem
Útmutató szövétnek;
Vigyázzam azt,
Mint fényt s vigaszt,
Míg itt e földön élek!