Amikor csak Hozzád jöttem

1. Amikor csak Hozzád jöttem,

Elfogadtál, érezem;

Megtört nádat, füstölgő bélt

El nem vetsz Te, Istenem!

Küzdelmemben ott vagy vélem,

Bánatomban vigasztalsz.

Ó, mennyire örvend szívem,

Hogy Te nékem jót akarsz!

2. Ó, ha nézem nyájasságod,

Édes békéd és kegyed,

Számtalan sok adományod

S végre kíngyötrelmedet;

Így aztán, ha önmagamtól

Rád pillantok Jézusom,

Sírhatnék a nagy bánattól

Önmagam felett, tudom.

3. Nem tudok én adni, nem, nem,

Mást, mint bűnös szívemet,

Hozzád való törekvésem,

Változó kedélyemet;

Semmi mást, mint forró vágyat,

Mely eped a menny felé;

Néma könnyet sír a bánat,

Míg jutok az Úr elé!

4. Ó, fogadj el, én Istenem,

Hisz Te szeretsz engemet;

Felfelé van törekvésem,

Minden földit megvetek!

Végre majd ha vonzódásom

Helyes módon célhoz ér,

Megdicsőült arcod látom,

Ott a lelkem majd dicsér!

Home