Ím fel vagyok a mennybe írva

1. Ím fel vagyok a mennybe írva

S a menny népéhez tartozom;

Isten szerelme által híva

S elválasztva már rég nagyon.

Íme, most nyugszom az ölében

És nyájasan tekint reám.

Irgalom ez és más egyéb nem,

Hogy Ő szeret s hogy Ó Atyám!

2. Isten kegyét bírom most – érzem,

– Ki foszt meg ettől engemet?

Gyarló vagyok, de Ő van vélem

És tűrve védi éltemet.

Minél jobban vizsgálom éltem,

Irgalma annál szebb s dicsőbb;

S aztán, ha meghajtom a térdem,

Félelmem oszlik szerteszét!

3. Így folytatom itt vándorutam

Sion dicső halmára fel!

Csak keskeny úton jutok túlnan,

Lelkemnek nyugalmára fel.

Majd ott hangzik az égi karral

Szívem dicsérő éneke,

Megdicsőült nyelvvel és ajkkal,

Uram, tégy méltóvá erre!

Home