Én lelkem, dicsérd Alkotódat

1. Én lelkem, dicsérd Alkotódat,

Imádjad őt hálatelten:

El ne feledd, hogy mily sok jót ad,

S miként áld téged szüntelen!

Elveszett voltam, mélybe estem,

De áldott kegye rám talált.

Kegyelme által újjá lettem,

Rossz helyzetem ím jóra vált.

2. El nem felejtem azt az órát,

Mikor Megváltóm jött felém,

Hogy nyújtsa nékem nagy irgalmát.

És örök üdvöt nyerjek én.

Oly vigasztaló volt beszéde,

Hogy szinte már a mennybe vont;

Szövetségének szent pecsétje

Szívemnek új reményt adott.

3. Nem hagyom el hű Megváltómat

Sem bánatban, sem örömben;

Mindaddig, míg csak ajkam szólhat,

Ő lesz az én dicsénekem.

Ha napjaimra jön sötétség,

Hűsége áll minden fölött.

A szeretet, hit és reménység

Vezérel, míg meglátom őt.

Home