1. E földön nincsen otthonunk,
Hisz itt csak vándorok vagyunk;
Ifjak, nagyok jövünk, megyünk,
Amíg e létből eltűnünk.
De van ország s ez a való,
Hol nincs zarándok, bujdosó.
Hol nincs bolyongás, tévedés,
Nincs lankadás, nincs szenvedés,
Nincs könnyözön, nincs borzalom:
Te vagy a menny, én otthonom!
2. Ó, itt alant, e föld színén
Van annyi csalfa tünemény!
Csak buborék, csak délibáb,
Szépség, erő, kincs, ifjúság.
De ott, a sok csillag fölött
Minden való, minden örök.
Életvize ottan folyik,
Szépség, erő el nem múlik.
Ott van az édes nyugalom,
Jézus, nálad van otthonom!