Éltünk zajló nagy tengerén
1. Éltünk zajló nagy tengerén
Küzdünk az örvények mélyén,
Vad hullám csapdos szüntelen:
Jaj, elfog gyötrő félelem
– Küzdésben telt el oly sok év
– Vaj' hol vár csendes, biztos rév?
2. Azt kérdem gyenge sóhajjal:
Ki küzd meg értem a bajjal?
Ó, ki nyújt nékem új reményt?
Éj sötétjében ki gyújt fényt?
Ha süllyedek, ki emel fel,
S a vihart ki állítja el?
3. A habok ha tajtékzanak
És már-már elborítanak,
Te bizton jársz a tengeren,
Én Krisztusom, én Mesterem!
Meghallod segélykérésem,
S visszaadod reménységem.
4. Bősz hullám csaphat és vághat,
Ha velem vagy, mit-sem árthat.
Mint Isten-ember parancsolsz,
És elég, ha csak egyet szólsz:
Vad vihar tüstént elcsitul,
Tajtékzó hullám elsimul.
5. Minden baj közt te vagy vélem,
Jársz velem a nagy veszélyben.
Sok szenvedésem csillapítsd,
Kishitű szívem bátorítsd!
Hadd fogjam meg mentő kezed:
Ez áld, véd és üdvre vezet!
Home