A halál legyőzőjének

1. A halál legyőzőjének,

A világ Üdvözítőjének

Vég nélkül dicsőség legyen!

Zengjen hála ének néki:

Az ég az Úr királyi széki,

S a föld örömben részt vegyen!

Elvégzé nagy művét,

Legyőzte sötétjét a zord sírnak.

Örvendj, vigadj, Ki híve vagy,

Mert él az Úr föltámadt!

2. Már mi rémíthetne téged?

A sírtól csak bűn rabja félhet.

Mi méltán vigadozhatunk!

Urunk él, s a dicsőségben

Mint Fejünk trónol, fönt az égben,

S mi az ő tagjai vagyunk!

Értünk áldoztatott, Dicsőn föltámadott

A halálból, Sír éjjelén Kél égi fény:

Ó, te húsvéti szép remény!

3. Többé nincs már aggódásunk,

Mert minden lelki vívódásunk

Hit által lecsöndesedik …

Zúgó tengerben mint kőszál,

A Krisztus tudománya úgy áll,

És fényes napként tündöklik.

Megreng és tűzben ég,

Széthull a mindenség, Semmivé lesz;

Ó, de a hit Megmarad itt,

És egykor mennyben boldogít.

4. Véle mindörökre élünk,

A sír és halál nem bír vélünk,

Csak kis időre szunnyadunk;

Miként Jézus a halálból

Nagy dicsőn fölkelt a mély sírból,

Mi is véle föltámadunk!

Parancsa földre hat, Megnyitja sírunkat,

És föltámaszt. Véle leszünk, Örvendezünk,

S őt imádni meg nem szűnünk!

Home