Istenem, mily súlyos kő nyom

1. Istenem, mily súlyos kő nyom,

Ó, hogy mozdul el rólam?

Jól tudod fohászkodásom,

Minden titkos fájdalmam.

Jézus él, s én holt vagyok:

Lelkem bánati nagyok,

Jézusomra nem találok,

Mert a bűnnek útján járok.

2. Ki fordítja el a követ

Bűnnel terhelt szívemről?

Ó, ki adhat már jókedvet,

Gyógyulást betegségből?

Hol találok oltalmat,

Bűnbocsátó irgalmat,

És ki von ki e kétségből,

A nyomasztó nagy ínségből?

3. Fáradt szívem, el ne csüggedj,

Nézd, az Úr föltámadott;

Csak őneki higgy és engedj,

Üdvöd tőle várhatod;

Mert téged halálával,

Üdvözít váltságával,

Boldogít ő érdemével,

Megsegítő kegyelmével!

4. Krisztusunk azért támadt fel,

Hogy te is föltámadhass,

Bűnök éjéből örömmel

Fényes napra eljuthass.

A halálnak völgyében

Ő tart téged kezében,

Hogy majd minden bajt legyőzhess,

S üdvre jutva örvendezhess.

5. Nincs a bűn koporsójában

Az, ki véle föltámadt,

S jár az Isten tanácsában,

Melyet ő nékünk mutat.

Próbáld hát meg szívedet,

Bánd és hagyd el bűnödet!

A követ ő elfordítja,

S nem nyom téged annak súlya.

6. Jézus, add, hogy föltámadjak,

És már itt neked éljek;

Hogy tenéked hálát adjak,

Mindig benned örvendjek;

S egykor az égi honban,

Végtelen boldogságban,

Minden üdvözült hívekkel,

Áldjalak majd a szentekkel!

Home