1. Maradj immár, tündejáték,
Te világi élet!
Tied voltam, megtagadlak,
Krisztusomnak élek.
Serlegedben telt a kedvem
És a földi kincsen,
Megízleltem, s megtanultam,
Hogy igaz jód nincsen.
2. Tiszta mézzel csalogattál,
Úgy esengtem érte!
Epe volt a poharamban,
Mikor ajkam érte.
Csalfa hírrel hitegettél,
Ígértél nagyságot.
Hiúságok hiúsága!
Már szememmel látok.
3. Szívem immár magasabbra,
Igazabbra éhez:
Szállni vágy' a gyönyörűség
Örök kútfejéhez.
Már előttem Isten arca,
S ama boldog Ország.
Már ezentúl annak élek,
Aki nékem jót ád.