Mily jól esik ó Jézus, nékem

1. Mily jól esik ó Jézus, nékem,

Hogy nálad menhelyet tudok;

S mikor a bú, a gond nyom engem,

Én karjaid felé futok.

Eltűnni kell ekkor az éjnek,

Ha áldott nagy szeretetednek

Mélyéről fény árad reám;

Ilyenkor már ezen a földön

Élvezhetem mennyei üdvöm,

A fájdalom és gond után.

2. Ez a világ támadhat engem,

Alig törődöm én vele,

Ha hízeleg közelemben,

S rám mosolyog álnok szeme:

Ilyenkor gyorsan futok tőle,

Hozzád, Uram, a te öledbe,

Te hű barátom elfogadsz.

Ha el is fordul tőlem minden,

Te itt vagy kísértéseimben -

Segélyt, erőt, s tanácsot adsz.

3. Mikor a bűn énrám nyomul

És a bűn terhe nagyon nyom,

Akkor a lelkem hozzád vonul,

Drága barátom, Jézusom.

Menekülök a sebeidbe,

Ott a helyem, ahol meg védve,

Átok nem ér el engemet;

S ha minden is rám rontva támad,

A kárhozat reám nem árad,

Mert nagy szereteted befed.

4. Mikor pusztán viszel át engem,

Én átadom magam neked,

Te a felhőből táplálsz bőven,

S a kősziklából adsz vizet.

Bízom csodás vezérletedben,

Mert áldás van minden tervedben.

Ki mindig üdv felé terelsz.

Tudom, hogy karod megdicsőít

És a mennyekben felékesít,

Előbb azonban lent nevelsz.

5. Rémes lehet a halál másnak,

De én vígan nézek elé.

Mert az ellen nincs mérge annak,

Ki benned üdvét meglelé.

Ó a halál, mért is ijesszen,

Mikor épen abban a percben

Az örök fénybe lépek át;

Ezt az időt örömmel várom,

Ha e pusztától el kell válnom,

S elérem az örök hazát.

Home