Hozzánk való nagy szerelmed

1. Hozzánk való nagy szerelmed

Hozott erre földre téged,

Hogy magadra testet végy föl,

És megválts a bűn kezéből;

Gúny, gyalázat volt a részed,

Rettentő volt szenvedésed;

Ó, ki fogja fel egészen,

Ezt a nagy szerelmet, ésszel?

2. Ellensége felett sírni,

Minden emberen segitni

Könyörülni a szegényen,

S kik szenvednek betegségben;

Meghallgatni a könyörgőt,

Vigasztalni a kesergőt,

Lásd ebben volt a nagy próba,

S szerelme kitűnt valóban.

3. Ó, nyomorultak oltalma!

Kinek hozzád volt vonzalma,

Vajon nem nyert-é te tőled

Áldást, üdvöt, segítséget?

Ó, hogy megtört sokszor szíved

Ha betegek kértek téged!

És sietve szoktál, menni,

Hogy segítséget vígy neki!

4. Kis gyermeket ölbe vennél

Gyászolók vigasza lennél,

A tudatlant tanítottad

A tévelygőt útra hoztad,

És a megkeményült bűnöst

Nyájasan magadhoz fűzöd,

Hogy mindenkinek szolgája

Lennél, jöttél e világra!

5. Nagy szeretet volt az tőled,

Minden irgalomnál bővebb,

Mikor élted adtad értem,

Értem, aki bűnben éltem!

Minden vétkem eltörölted,

Büntetésemet eltűrted,

Hogy a lelkem el ne vesszen

Meghaltál Te a kereszten!

6. Szeretet, bírt arra téged,

Hogy megmentsed ellenséged;

Felváltsad a rosszat jóval,

És szépen bánj a gyarlóval;

Átkozóid meg ne átkozd,

Ellenségedért imádkozz,

Megbocsáss kik vétnek néked,

Ezért úgy szeretünk téged!

7. Gúny, gyalázat, közt is Téged

Ékitettek szép erények:

Szeretet és az alázat,

Nem a dicséret hajhászat.

Atyád tetszését kerested,

Az volt néked törekvésed.

Üdvöt készítni s hajlékot

Volt e földi életcélod.

8. Add, hogy élted meggondoljam,

És tanúságom levonjam.

És ha kínoz bú és bánat,

Hogy találjak vigaszt nálad.

Szentelj meg egész valómban‚

Tudjak szeretni valóban!

Add Uram, hogy mindig jobban

Én tehozzád hasonlítsam!

Home