A tékozló fiú (Nézd, közeleg az éj)
Nézd, közeleg az éj, és nem tudod hol talál,
a terveket már rég feladtad,
mikkel kérkedőn, büszkén elindultál.
Mész, hív a messzeség, célod régen nincsen már,
emlékek élnek szívedben,
látod magad előtt az Atyai ház falán.
Az éj csendesen leszáll, s te úgy kiáltanál,
de jól tudod, úgy sincs kinek,
hisz régen elhagyott már minden jó barát.
Csak mész, hív a messzeség, célod régen nincsen már.
Csak várod, hogy feltűnjön a fény,
amit hajdan láttál az Atyai ház falán.
Refrén:
A Mennybe’ fenn számítanak rád,
az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát és gyűrűt az ujjadra,
Isten vár, Ő soha fel nem adja!
Azt mondod ez nem érdekel,
nem a te világod, hívő nem leszel!
Nem kell, hogy neked papoljanak,
mindent megoldasz egymagad,
s közben nem látod, hogy elestél
és nincs erőd, hogy fölkeljél.
A szívedben nincs békesség,
mióta otthonról eljöttél.
Mert Várnak rád!
Home