Mit árt ember nekem, hisz Te vagy Istenem,
Miért rettegnék, hisz a Nap és Hold Tiéd.
Miért csüggedjek, hisz nagyságod ismerem,
Miért adnám fel, hisz csak jókat tervezel.
E világon sok baj vár ránk,
De mindezt legyőzted Te már!
Fényed minden csillagot túl ragyog,
Szíved tisztább, mint a fehér hó.
Fényed, lelkem betölti erővel,
Hogy Veled járjak.