A fügefán virágok nem nyílnak

A fügefán virágok nem nyílnak,
hegyek gyümölcsöt nem hoznak,
szántóföldeken termést nem aratnak,
az állatok elhullanak.

Tiszta levegőt nem lehet már szívni,
tiszta forrásból nem lehet már inni,
tiszta szívből szégyen már szeretni,
tovább ezt nem lehet bírni!

De az én lábaim, mint a szarvasé,
száguldok szabadon Istenem felé.
Vele járok én magas helyeken,
a vész elől elrejt az én Istenem.

Országunkban romlás és pusztulás,
az utakon erőszak, gyilkosság,
még otthon is önzés és hazugság;
mindenütt nyomorúság!

Nézd merre mégy, ne hidd a meséket!
Eljő az a nap, mely mindent megéget,
de az a tűz nékem ad gyógyulást,
haláltól szabadulást!

Ezért örvendezek az én Uramban,
vigadok Istenben, szabadítómban
erősségem Ő, biztos menedék,
a bajban egyedül Ő a segítség!

Van még remény, nem kell elpusztulni,
van még kiút, nem kell elkárhozni,
Jézus az Út – figyeld az Ő szavát,
mert így szól ma tehozzád:

Ajtód előtt állok és zörgetek,
bár hallanád, ne várj míg elmegyek,
szól egy hang belül – nyisd meg a szívedet,
s ha megnyitod én bemegyek.

Ó, de a te istened, vár még terád
Megváltód itt áll, hogy belépjen hozzád.
Nyisd meg előtte a szíved ajtaját
és hit által hívd be a teremtés Urát!

Home