Nélküled a mező pusztaság,
Nélküled a zöld fa is kopár,
A szivárvány is színtelen,
ha nem vagy mellettem,
Nélküled nem ad semmit sem.
Nélküled a napsütés csak vágy,
Nélküled a tenger hazugság,
Nélküled a virágoknak nem érzem illatát,
Mert nélküled minden oly sivár.
De itt vagy velem és fogod kezem,
Új erőt kap életem!
Itt vagy velem és fogod kezem,
Nincsen már félelem.
Ha veled vagyok, a vihar suttogás,
És barátaim a sűrű éjszakák.
Melletted az életemnek csodáját látom,
Istenünket ezért áldom!