Út porában összetörve

Út porában összetörve,

Száz bilinccsel megkötözve,

Azt hittem, hogy szabad vagyok,

Nem látva, hogy rég rab vagyok,

Árok szélén vaksötétben,

Reménytelen ott hevertem,

Egy nap Jézus jött szembe velem.

Lehajolt és bekötözött,

Sok bilincsem mind összetört,

Kötelékem mind elszakadt,

Szabad lettem vére alatt,

Felnyitotta vak szemeim,

Így szólt hozzám bízzál, ne félj,

Szívemben fény áradt és új remény.

Két kezemet felemelem,

Hozzád kiált fel most szívem,

Köszönöm, hogy megmentettél,

Bűn mélyéből kiemeltél,

Dicsérlek már itt a földön,

És, majd egykor ott örökkön,

A szent városban, trónod előtt.

Meggyógyultam, Őt követem

Én már tanítványa lettem,

Nem kell nékem ez a világ,

Mert Krisztus nékem többet ad,

Kitárta a Menny kapuját,

Megterítette asztalát,

Helyem van nekem is oda át.

Home