Nem értem én

Nem értem én, hogy mért szeretsz Te engem,

Nem értem én, hisz méltatlan vagyok.

Bűn, gyengeség betölti minden órám,

Ezért nem értem, hogy miért szeretsz.

Nem űzöl el, ha látod gyengeségemet,

Türelmesen csak egyre vársz,

És újra megbocsájtsz.

Csodálkozom, hisz önmagam sem értem,

Hogy élhetek ily háládatlanul.

Fizetve így, sok jóságod feledve,

Viszontszeretni képtelen vagyok.

Pedig tudom, nagy ára volt, hogy élhetek;

Magadra vetted bűnömet,

Hogy így Tiéd legyek.

Igen, Tiéd, Tiéd kívánok lenni.

Test-börtönöm szűk és szoros nagyon.

Sötét verem bilincse szertehulljon,

Világosság derüljön utamon!

Szeretni mást, szeretni Téged végtelen.

Rád bízom sorsom, életem,

Dicsérjen szüntelen!

Home